Egyik színes hetilapunk legfrissebb száma egy jó pár medvehagymás recepttel drukkolt elő, ami ránézésre még csábító is volt. Miután éppen minden kéznél volt (Stefánia vagdalt volt készülőben), így a változtatás sem volt nehéz.
(Ebből az újságból készült a medvehagymás juhturós palacsinta is.)
Leírom azokat az összetevőket, amelyek az újságban voltak, de ha valaki szeretné elkészíteni, akkor egy kicsit változtatni kell rajta. Én kissé merészen tettem a változtatást, de a végén rájöttünk, hogy ez így volt jó.
Jöjjön az eredeti (újságban lévő) recept.
50 dkg darált sertéshús
1 csokor medvehagyma
2 evőkanál mustár
1 szikkadt zsemle
1 tojás
só
frissen őrölt bors
2 evőkanál olivaolaj
Mivel nekem alapból 1 kg darált húsom volt, ehhez kellett igazítani az összetevőket is, de egy kicsit megemelt adagokban, még az eredetihez képest is!
S ahogyan én készítettem:
Először is a sütő bekapcsolásával kezdjük, mert amíg felmelegszik, addig összeáll a hús is.
1 kg sertés darálthús
22 szál medvehagyma (ennyi volt egy csokorban)
5 evőkanál mustár ((Ígen: 5 evőkanál..... először én is sokallottam, de kell bele ennyi)
4 zsömle (nálam szikkadt kenyér, de kb 4 zsömlének megfelelő)
4 db egész tojás
2,4 dkg só
frissen őrölt bors (színes borsot használtam, s ebből kb 1 teáskanállal)
olaj a kuglófsütő kikenéséhez.
Elkészítés:
A sütőformát kikenjük olajjal és félre tesszük.
Az összes hozzávalókat (a zsemlét, szárazkenyeret természetesen beáztatjuk és kinyomkodjuk, a medvehagymát csíkokra felszeleteljük) egy nagyobb tálban összekeverjük, majd a kiolajozott kuglóf formába belenyomkodjuk.
Előmelegített sütőben 200 fokon kb 50 perc alatt készre sütjük. (Villanysütő esetében, nálam: 20 percig 200 fokon, majd további 30 percig 180 fokon sült meg.)
Az újság szerint fele ekkora mennyiségből készült és hosszúkás formában sült. Miután nekem dupla hozzávalóm volt, ezért próbálkoztam a kuglóf sütővel, de nem is bántam meg, mert ráadásul még formás is lett.
Tegnap este sült ki, s a mai napra ebédre szántam, de nem bírtuk ki, az este megkóstoltuk, majd hűtőbe raktuk.
Bátran merem állítani, hogy hidegen talán még sokkal finomabb. A mustártól nagyon kellemes, kissé intenzívebb íze van, de nagyon finom.
Ez egy gyors esti fotó, -éppen vacsora közben- ezért a kép minősége sem olyan jó, mivel fényt azt már csak az elektromos művektől kapott. :)
Jó kis graham zsömlével, paradicsommal, s egy jó nagy pohár tejjel isteni vacsoránk volt, na meg reggeli, meg még maradt is egy jó nagy darab.