Beütött a krakk! Valamit keresni kellett a fagyasztóládában, s hol legyen az a szerencsétlen elbújva? - hát a legalján. Na akkor kezdődjön a kipakolás, mert nekem akkor is az kell, amit keresek. Ezeddig semmi gond nem lett volna, de úgy fél kifele pakolásnál valami fura dolog történt. Fejem a fagyasztóban, lábam azon kívűl, s sehova egy moccanás se. Már csak azon imádkoztam, hogy valaki vegye már észre, hogy nem vagyok sehol :) mert ha nem, akkor én leszek egy eszkimó anyóka, aki hűti az agyát a fagyasztóba. Hála az égnek nem sokára jött a segítség, kiszedtek a fagyasztóból, s indulhatott lumbágó barátommal az ebédfőzés. Na persze hogy nem az lett, amit szerettem volna, de hát nem is én lennék, ha nem találnám ki, hogy fél óra alatt is el lehet készíteni egy napi kétfogásos menűt. Így került sor a vegyes gyümölcslevesre, és a dióstésztára. (Dióstésztát legalább 30 éve nem főztem) - még jó hogy majdnem lefagyasztottam magam, legalább valami értelmes, finom tésztát ettünk a gyümölcs leveshez.
Egy kedves ismerősömnek leírtam a történteket, mire ezt válaszolta :)
"(itt a két - marhára - röhögő szmájli) "Kábé így csináltam, ahogy elolvastam a levelet! Már elnézést, de mivel túlságosan is vizuális alkat lennék, magam elé képzeltem, amint egy eszkimóka nagyi derékszögben hűti a fejét egy a fagyasztó de szekrényben is." Hát így mondjon el valamit az ember lánya őszintén egy igaz barátjának. Amikor megérkezett a levél én is úgy elkezdtem röhögni, hogy újabb tekeredés a derekam körül. Még ma is "élvezem" a fekvő helyzetet. Na de azért ebédünk mégis csak lett :) |
2 dl vízet gyorsan feltettem forrni, amibe pár szelet citromot, szegfűszeget, őrölt fahéjat tettem. Amíg az almát megtisztítottam, addig a lefedett lábasban a fűszerekből egy nagyon finom alaplé főtt.
2 db almából
fél marék meggyből
fél marék vegyes eredei gyümölcsből készült a leves.
Amikor az alaplé már felforrt, a megtisztított, apró kockára vágott almákat beletettem, hozzáadtam a meggyet és az eredei vegyes gyümölcsöket, öntöttem hozzá még vizet, fedőt raktam a lábasra.
Hogy még gyorsabb és egyszerűbb legyen, 1 evőkanál étkezési keményítőt elkevertem 3 dl tejszínnel, s ezzel habartam be a levest.
Közben egy másik lábasban is vizet tettem fel forrni. A vízbe sót és kevés olajat tettem. Amíg a víz felforrt, addig a kész tésztát összetördeltem, és a lobogó sós, olajos vízben roppanósra főztem.
A kifőtt tésztát leszűrtem, a dió, cukor keverékével megszórtam. Jócskán összekevertem és fogyasztottuk.
S valóban fél óra alatt elkészült a kétfogásos ebédünk :)